Múlt hét szombaton a Helyőrségi Klub tánc világnapi gálaműsorát nyitottam meg, mint a Közjóléti Bizottság tagja. A következő köszöntőt mondtam:
"Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."
Kedves Közönség! Hölgyeim és Uraim!
Gondolom, sokakat meglep – engem is meglepett -, hogy ezek a szavak Friedrich Nietzschétől származnak. Mi lehet a tánc titka, ha egy keményszavú filozófus ilyen gondolatot fogalmaz meg róla?
1982 óta minden év április 29-én a táncosok és táncrajongók nemzetközi közössége az egész világon megünnepli a Tánc Világnapját.
A tánc világnapi események fő célkitűzése az, hogy a nagyközönség figyelmét a tánc művészetére irányítsa a néptánctól a klasszikus baletten át a kortárs műfajokig, hiszen mindegyik megérdemli a megbecsülést. Ezt a megbecsülést biztosítja évről évre megrendezett gálaműsorával a veszprémi Helyőrségi Klub saját csoportjainak, és a meghívott vendégcsoportoknak egyaránt. Köszönet érte. Ahhoz, hogy ez az ünnep létrejöhessen, természetesen, a hétköznapok munkája szükséges. Amikor a fellépő táncosoknak tapsolunk, gondoljunk arra is, hogy tapsunkkal jutalmazzuk azt a munkát, amelyet a táncosok, felkészítőik, a fenntartók és a szervezők folyamatosan produkálnak. Munkát említettem, de valójában nem munka ez. A tánc: öröm. Öröm, amely túllendít a nehézségeken. A ma este főszereplőinek nem kell erről sokat beszélnem.
Ők bizonyára ismerik a mondást: „Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne, szívből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen."
Én biztos vagyok benne, hogy a ma esténk jó lesz. Biztos vagyok benne azért is, mert évekig egy másik Helyőrségi Klub – a várpalotai – művelődésszervezőjeként magam is közreműködtem tánc világnapi gálaműsor szervezésében. Megtapasztaltam, hogy milyen együtt izgulni a táncosokkal a sikerért, amely sosem maradt el, hiszen a fellépők a szívüket tették a színpadra. Így fog ez történni ma is.
Remélem, Önök közül sokan kedvet kapnak a tánchoz. Ne feledjék: "Minden olyan napot elveszettnek kell tekintenünk, amelyen nem táncoltunk legalább egyszer."
