Egy LMP-s képviselő Veszprémben

A városvezetés – különösen Brányi Mária alpolgármester asszony – gyakran hivatkozik arra, hogy az általuk vitt projektek több évtizedes múltra visszatekintő tervek. Az embernek az az érzése támad, mintha az 1970-es, -80-as évek álmait valósítanák meg. Erősíti ezt az érzést, hogy az akkori Magyarországhoz hasonlóan most a város eladósítása folyik. A Bagolyvári utcában a parkolóház megépíttetése az önkormányzat saját tulajdonú cégével, a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. leányvállalatával, komoly aggodalomra ad okot. Mennyit bír még el a VKSZ, és ki állja a cechet?

A tegnapi Közgyűlés döntött a repülőtér melletti ingatlan végleges adásvételi szerződéséről. Ismert, hogy több mint 400 millió forintért kevesebb, mint 20 hektár földterületet vásárol a város ipari park céljára. Egyelőre nem ismert, hogy a városvezetés milyen módon, és milyen potenciális befektetőket keres vagy keresett meg a terület hasznosítása érdekében. Polgármester úr úgy nyilatkozott, hogy már folynak tárgyalások, de ezek még nem publikusak. A Városstratégiai és Városmarketing Bizottság nem támogatta a szerződés megkötését. Igaz, ehhez az kellett, hogy a fideszes delegáltak megint egyszer ne legyenek kellő számban jelen a bizottság ülésén. A teljes létszámnál meglévő 5-2 helyett 2-2 volt az arány. Az ellenzéki képviselők természetszerűleg nem támogatták, mint ahogy eddig sem tették, ezt az átgondolatlanul erőltetett adásvételt. Tájékoztattam a Közgyűlést a bizottság elutasító döntéséről, és kértem annak figyelembevételét. Itt azonban – a bizottsági üléssel ellentétben – dübörgött a 2/3.