A mai évadnyitó társulati ülésen már a volt HEMO épületében csendült fel a Kabóca-nóta. Új helyen, a Táborállás téren kezdi ugyanis a Kabóca Bábszínház a szezont. Sok bizonytalansággal terhelt út vezetett idáig. Még 2010. nyarán született közgyűlési döntés arról, hogy a bábszínház a Völgyhíd téri bérleményből költözzön a Városi Művelődési Központ Dózsa György u. 2. szám alatti épületébe. A költözés időpontja aztán tavaly júniusban módosult, majd idén januárban már a HEMO alagsorát szemelték ki a városvezetők a Kabócának.
A HEMO kijelölt része első ránézésre nem minden paraméterében tűnt megfelelőnek a bábszínház működéséhez. Magam is szóvá tettem ezt bizottsági ülésen, és a közgyűlésen. A költözésről szóló határozatot nem szavaztam meg, hiszen szóltak ellene szakmai érvek.
A kabócások azonban a jég hátán is megélnek. Az évadnyitó ülés után számomra nem kétséges, eztán az új körülmények között bizonyítják, változatlanul magas színvonalon képesek szolgálni a gyermekkultúrát. Úgy újulnak meg, hogy őrzik hagyományaikat. Ez a rendelkezésükre álló terek berendezésén is jól látszik.
Megtudhattuk, a Petőfi Színházzal, és a Szaléziánummal egyaránt indítanak közös bérletet. Együttműködésekben is gondolkodnak tehát. Talán épp ez a titkuk.
Nagy öröm volt hallgatni mindazt, amit Székely Andrea igazgatónő elmondott. Fülemben még most is ott cseng a Kabóca-nóta.
