Állok a napon a posta előtt, és Szabó Rebeka országgyűlési képviselővel arról beszélünk, Talpra magyar! címmel meghirdetett sajtótájékoztatónkon, hogy a Lehet Más a Politika Petőfi Sándor 164 évvel ezelőtti felszólításának jegyében gyűjti az aláírásokat a 2012-es népszavazáshoz. Az LMP négy kérdésben szeretne népszavazást: a tankötelezettség korhatára továbbra is 18 év maradjon, az álláskeresési járadék folyósításának időtartamát a jelenlegi 90 napról emeljék vissza a korábbi 260 napra, ne lehessen 100 napnál hosszabb próbaidőt kikötni, illetve a szabadság kétharmadát a munkavállaló kérésének megfelelően kelljen kiadni. Kiemelten fontosnak tartjuk a választópolgárok közösségének azt a jogát, hogy nemcsak a képviseleti demokrácia alanyaiként, hanem közvetlen módon is részt vehetnek a közügyek eldöntésében. A fenntarthatóság és az igazságosság mellett a részvétel a harmadik alapértékünk. A népszavazással az állampolgárok részvételét kívánjuk biztosítani.
Másnap, március 15-én megint állok a napon, de most már a Dózsa téren, a városi ünnepségen. Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest hallgatom. Azt mondja, a nemzeti függetlenség azt jelenti, hogy olyan alkotmányunk legyen, ami megfelel örökségünknek, a magyar nemzet érdekeinek, önbecsülésének. Ha ezen kitételeknek megfelel az új alaptörvény, akkor miért nem merték azt népszavazással megerősíttetni? Egyáltalán miért gondolják még mindig azt, hogy a kétharmadot meghaladó mandátumarány mindenre feljogosítja őket? Nem érzékelik azokat az indulatokat, amelyekkel aláírásgyűjtés közben én nap mint nap találkozom? Járnak ők még az utcán? Kikkel találkoznak? Mi a céljuk? Van még céljuk egyáltalán a hatalom megtartásának görcsös akarásán túl?
Az LMP népszavazási kezdeményezése egy lehetőség arra, hogy a választópolgárok jelezzék, ez így nem mehet tovább. Elég a kiszolgáltatottságból!
