Még októberben tettem fel napirend előtti kérdést Ovádi Péternek, a Közbeszerzési Bizottság elnökének. Arról érdeklődtem, hogy milyen eredményeket tud felmutatni a veszprémi önkormányzat a zöld közbeszerzés vonatkozásában. Írásban kaptam választ. A válaszból az derült ki, hogy az elnök nincs egészen tisztában a környezetvédelmi szemléletű közbeszerzés fogalmával. Ezért úgy döntöttem, a mai Közgyűlésen átadom neki az Európai Bizottság erről szóló kézikönyvét CD-n. Remélem, tudja hasznosítani, és hamarosan ugyanazt a nyelvet beszéljük majd a zöld közbeszerzések tekintetében. Az Európai Unió nyelvét. Ez a jövő, vagyis az, hogy az ajánlatkérő a beszerzési folyamat minden szakaszában figyelembe veszi a környezetvédelem szempontjait, és az életciklusuk során a környezetre lehető legkisebb hatást gyakorló megoldások keresésével, és előnyben részesítésével ösztönzi a környezetbarát technológiák elterjedését, és a környezetbarát termékek előállítását.
A múlt pedig az a könyv, amelyet éppen egy héttel ezelőtt kaptam a Jobbik városi elnökétől a rovás alapismereteiről. Történt ugyanis, hogy a Jobbik kezdeményezésére szintén még októberben a Városstratégiai és Városmarketing Bizottság ülésén megszavazták az én egyetlen nem szavazatom ellenében, hogy a város határában rovás táblákon kihelyezzék a Veszprém feliratot. Kérdésemre, hogy kiket informálnak majd a táblák, mi a pontos célja a kezdeményezésnek, azt a választ kaptam, hogy ez erősíti a magyarságtudatot az emberekben. Ezen kívül már akkor ígéretet kaptam, hogy átadják nekem ezt a könyvet.
Két kiadvány, két külön világ.
